Prológus – Árulók sorsa

Üdv Ifjú Padavanok!

Igen, itt vagyunk. Fent van az első, vagyis inkább nulladik rész, mert, hogy ugye ez a proló....
Soha se tudtam, hogy igazából ez a szó mit jelent. Mindig úgy gondoltam, hogy ez egy fajta előjáték a történetben.  Beszélhetnék arról még, hogy mennyire szeretem ezt az egész univerzumot, de nem fogok (jöhettek hozzám Facebookon, ott beszélgetek bárkivel).  Nagyon várom, hogy mit gondoltok az egész irományról, szóval kommentben lent bátran írjatok. Kellemes olvasást és az erő legyen veletek! 
U.I.: A történet a továbbiakban nem ezen szereplő szemszögéből lesz megírva, csak ez az egyetlen egy rész. 

 

  A mellettem lévő férfi homlokán minden egyes lépésnél egyre több izzadságcsepp jelent meg. A szívverése gyorsabb volt, mint egy teljes bolygónak, amit készülök az uralmunk alá kényszeríteni. A lépései egyre kisebbek lettek és a kezével puha bársony ruháját dörzsölte. Félt, nem is, inkább rettegett...egyenesen szánalmas módon. Az ajtót előttünk kinyílt és a termet egy pillanatra bevilágította a kintről áradó fény.
  Egy magas trónon ült kit Nagyúrnak neveztünk, vagy eredeti nevén: Snoke. Ha nem is ott foglalt volna helyet, akkor is érezhető lett volna, hogy milyen pozíciót tölt be a jelenlévők között. Feszesen ült és közben le se vette rólunk a figyelmét. Mellettem a szerencsétlen úgy térdepelt le, mintha egy rongybaba lenne.
Bocsásson meg Nagyúr esedezett Darth Tyran. A férfi, ki egykor sok csatát megnyert mára már csak régi képének árnyéka lett. – Ígérem többször nem fog megtörténni ilyen.
– Miért mondasz nekem most ilyeneket? – a Nagyúr recés hangja mindent betöltött. Ez nem emberi hang volt, valami teljesen más. Snoke már csak egy ilyen egyszerű mondattal rá tudott ijeszteni az emberekre és ez most Tyranon nagyon is látszott.
– Tán kegyelmed nem mondta el a Nagyúrnak? – nézett rám és az arcán mosoly jelent meg. Ha nem lépek arrébb még talán arcon is csókol. Gyorsan ellöktem magamtól és ő a földön landolt, majd a Nagyúr felé léptem. – Demarion, kérem ne tegye!
A földön feküdt és a kezével a bokámra akaszkodott. Komolyan azt hiszi, hogy ezzel meg tud akadályozni?
– Kérem ne tegye – ő sírt és én megvetéssel és undorral néztem le rá. Ott volt, ahová való, ahová az ilyen gyávák valóak: legalul. Snoke, pedig mindezt egy szemrebbenés nélkül nézte végig. Mintha jól tudta volna, hogy mi fog történni.
– Jelentem, hogy Darth Tyran a mai napon egy külső bolygó elfoglalása közben ellenszegült a parancsomnak, ezzel pedig a Rend parancsának és saját önhitű céljaival veszélybe sodort mindent amiért sok-sok éven át dolgoztunk. A katasztrófa során több katonát elvesztettünk, de a legnagyobb gond, hogy ellenségeink hadi foglyokat is magukkal vittek. – katonásabbra vettem a figurát. Kihúztam a derekamat és mindent hivatalosan mondtam el. Nem akartam belekavarni semmi érzelmet. Se én, se Snoke nem szereti, ha nevetséges érzelmekkel keverjük a célunkat.
– Demarion, azt hittem, hogy barátok vagyunk – szólt remegő hangon a lábamnál fekvő.
– Én soha se barátkoznék egy árulóval – nem néztem le rá. Végig Snoke-t figyeltem, akinek arckifejezése még mindig nem változott kicsit se. Mintha még unta is volna magát.– Főleg nem társulnék ilyen gyávával.
Snoke most végre megmozdította a fejét és Tyrant kémlelte. Láttam már ezt a tekintetet a Nagy Úr szemében. Semmi jóra ne számítson az, aki őt elárulja. A keze bármeddig elér, akármit is próbálnak tenni az Ellenállók az hasztalan, mert már rég elkéstek. Igen lerombolták a fegyverünket, de nem tudják, hogy mink van még. Ő maga még csak bábjátékosként van jelen. De ha eljön az a pillanat, hogy Snoke is beáll a harcosok közé..bármihez, vagy bárkihez imádkoznak ellenségei az mind kevés lesz, nem hogy a győzelemhez, hanem még a könnyű, gyors halálhoz is.
– Most, pedig Tyran mondd el nekem, hogy mit tettél mi miatt kiérdemelted azt a megvetést Demarion arcán – minden egyes szavát Snoke hangosabban mondta, a végén már egyenesen üvöltött. – Mondd el, hogy mi miatt zavartad meg a tanácskozásomat a fiammal és mi az a tett, ami fontosabb annál, mint a Rend győzelme.
Megfeszültem egy pillanatra, amikor azt mondta, hogy fiam. Nem voltam én a fia..vagy még is? Ez túl bonyolult, ahhoz, hogy most kezdjek el magamban erről egy vitát.
– Nagyúr, én nem árultam el önt, se a Rendet, egyszer sem – próbált felállni a bukott sith. A félelem miatt erőtlen volt. – Esküszöm, hogy a Rend érdekében nem tettem semmi rosszat.
– Azt mondod ezzel, hogy Demarion hazudik – Snoke egy pillanatra felnevetett. Majd meg is szakadt ugyan olyan gyorsan és bosszúsan Tyranra nézett, aki ledermedett ijedtében.
– Nem én , dehogy is, csak … –  nem tudta befejezni, mert Snoke fojtogatása nem engedte. Az erőt használta mi ellen a gyáva nem tudott semmit se tenni. A magasba emelte és nem engedte el.
– Azt hiszed, hogy nem tudtam, hogy mit tettél? Mindenről tudok, amit az univerzumban történik, történt és történni fog. Már az előtt tudtam, hogy el fogsz árulni mi, előtt megtetted volna. Csak egy jelentéktelen katona voltál, akit örömmel áldozok fel bármelyik csatában. Csak arra voltam kíváncsi, hogy Demarion mikor mondja el, hogy mi történt. Ő a jelek szerint nem egy gyáva féreg, mint te.
Snoke egy egyszerű mozdulattal megölte, így az újra a földre rogyott, de most már nem tudott felállni soha többé. Azt kapta, amit érdemelt, egy kicsivel se többet. Én átléptem a holttestén és utoljára lenéztem rá, hogy emlékeztessem magam, hogy az árulóknak ilyen sors jár.
– Nagy Úr, úgy halottam, hogy hívatott – gyorsan rá akartam térni arra, amiért én jöttem. Nem éreztem úgy, hogy többet kéne húzni az időt az előző incidenssel.
– Rád szeretném bízni Luke Skywalkert – mondta röviden és tömören – Tudomásom szerint te jól tudod, hogy hol van az öreg jedi harcos.
Már hosszú ideje gyötör egy álom. Egy álom miben rájövök, hogy Skywalker hol van és mit tesz. Ahogy megfejtettem, hogy mit láttam, rögtön jöttem Snoke-hoz, hogy engedélyt kérjek a megöléséhez. Ő volt az Ellenállók utolsó reménycsillaga. Már, pedig lehet, hogy a remény nem holmi fegyver, de sok erőt ad az embereknek a további harchoz. Viszont Snoke megtiltotta még azt is, hogy valaha valakinek beszéljek a bolygó helyéről is. Azóta is kísért – sok más látomással együtt.
– Úgy tudtam, az Kylo Ren feladata.
– Rájöttem, hogy ezt egy sithre szeretném bízni. – előredőlt a székében. Tudtam, hogy most valami történelmi esemény kezdődik. Végre megkaptam az engedélyt, hogy elpusztítson azt a bujkáló jedit, aki még saját társain se segít.
– De én nem vagyok sith – nem tudom, hogy miért mondtam ki. Nem akartam ellenszegülni a szavainak. Talán csak hangosan gondolkoztam és azért történt meg.
– Mint ahogy ő se – bólintott a Nagyúr helyeslően – Csak az a különbség, hogy ő soha se lesz, ha nem tér le a mostani ösvényéről. Demarion, öld meg Luke Skywalkert és mindent megtudsz a teremtésedről