Üdv Ifjú Padavanok!
Az első rész :D Kicsivel hamarabb akartam már felrakni, de nem csúsztam annyira nagyot. Köszönöm a 14 db *-* feliratkozót és minden egy megjegyzést. Nagyon jól esett, hogy ennyien érdeklődnek. Amit elszeretnék mondani mielőtt még elkezditek: lehet, hogy lesz benne Star Warsos hiba. Én nagyon vigyáztam, hogy ne legyen, de lehet, hogy lesz benne. Persze rengeteg dolog, azért másmilyen az én verziómban, mert ez egy FF.
Amúgy ez a proló után egy bő hónappal, talán 1,5-el játszódik és Rey szemszögéből. Mostantól minden rész az ő szemszögéből lesz. Véleményeteket nagyon várom :D
Az Erő legyen veletek és kellemes olvasást!
xxxx
Az erős szél az arcomat csapkodta. A tájat – amerre csak néztem – sűrűn növő, zöld fű borította be, csak a hegy tetején heverő kősziklák vittek változatosságot a tájba. A bolygó alacsonyabban fekvő területeit, pedig a fák uralták. De oda nem mehettem. Legtöbbször a templom és a hegy között járkáltunk. A jedi templom környékén az Erőt sajátítottam el, míg a fent, a magaslatokban meditálunk. Vagyis Skywalker meditál, én pedig próbálok meditálni. Az agyamat egyszerűen nem tudtam kikapcsolni. Mindent úgy csináltam, ahogy ő mondta. Próbáltam nem gondolni semmire, de aztán pedig annyira erőltettem, hogy hirtelen gondolatok ezrei lepték el a fejemet. Túl sok kérdésem volt, de a mester túl kevésre adott választ. Kylo-Ren-re pedig még rá se kérdeztem..
Hirtelen egy hideg kéz érintette meg a vállamat, a szemeimet pedig rögtön, ösztönösen kinyitottam. Chip volt az. A szigeten élő egyetlen egy ember Luke mellet. Vékony testfelépítésű, kék szemű és szőke, göndörhajú fiú. Fiatalabb volt nálam, de alig pár évvel. Még is néha sokkal öregebbnek tűnt . Olyankor az arca kifehéredett és a szeméből eltűnt a csillogás. Nem kérdeztem rá soha se, de hamar rájöttem, hogy nincsen minden rendben vele.
– Mester, hagyd ezt a szegény lányt – engedte el a vállamat . – Mára már eleget próbálkozott.
Skywalker lassan kinyitotta a szemét, majd hol rám hol Chip-re nézett.
– Hát rendben – majd vissza is merült a meditációba. Chip a kezemnél fogva felsegített majd a szűkös ösvényen haladtuk lefelé a Millennium Falcon felé. Chip és Luke mester a jedi templom melletti barikádban laktak, de én nem tudtam elhagyni az űrhajót. Vagyis Csubakka nem akart máshol aludni. Őt, pedig nem akartam egyedül hagyni. Egyikünk se dolgozta fel még a veszteséget. Túlságosan friss volt a Kylo iránti düh.
– Bocsáss meg a mester miatt – fordult oda hozzám Chip a félúton – Mióta megtudta Han Solo sorsát, még jobban maga alatt van.
– Nem csak ő viseli nehezen a halálát – Csubakkára gondoltam.
– Kylo-Ren árulása óta már nem önmaga – Chip lépett fel először a Falcon fedélzetére.
– Ismerted őt? – több, mint egy hónap telt el érkezésem óta, de ezt a kérdést nem mertem soha se fel tenni. Egyszer említettem az áruló nevét és rögtön megfagyott a levegő hármunk között. Luke Skywalker elfordult és kivonult a teremből, míg Chip végig a cipőjét piszkálta. Ügyesen elővettem a legkellemetlenebb témát! Ügyes vagy Rey..
– Kylo-Rent sose ismertem – rám szegezte a tekintetét és a jellegzetes gyermeki mosoly az arcáról eltűnt. – Én csak egy Ben nevű fiút, aki megtanított, hogy hogyan kell bekötni a cipőfűzőt és hogyan kell halat fogni. Mikor elment csak 12 éves voltam. De nem akarok erről többet beszélni.
xxxx
Már feljöttek a csillagok, mikor Chip elment. Nem kértem, hogy ilyen sokáig maradjon. Még is olyan jó érzés volt, hogy tudok valakivel beszélni. Csubakka a maga módján nagyon kedves, de a kommunikáció elég nehezen megy még kettőnk között. Nem mellékesen a nap nagy részében a hajón szerel valamit, vagy egyszerűen Solo régi helyén ül és bámul ki.
Pont felcsuktam a Falcon falából kihajtható asztalt, mikor Chip újra elém került Luke Skywalker mellet.
– Nemsokára vissza térnek – felelte Skywalker örömteli mosollyal az arcán. Nem is tudom, hogy láttam-e őt mosolyogni mióta megjöttem. Vagy bármi fajta érzelmet rajta.
– Kik? – kérdeztem vissza rögtön. Alig pár méterrel mellettünk, pedig a fémaljzat felnyílt és a motortérből Csubakka mászott ki tiszta olajosan. Morgott valamit, majd felénk igyekezett. A kezeit közben az égbe emelte, majd elkezdett csapkodni. Biztosan megint valami gondot talált. Solo szakértelme nélkül rengeteg gondunk akadt. Hogy mennyire hiányzik az a ember...
A vuki már nem is foglalkozott velünk, egyszerűen kisétált az űrhajóból
– A többiek – vágta rá Chip úgy mintha tudnom kéne – Diana, Erick, Eva és persze Ward mester.
– Találtak az egyik bolygón egy Dominic nevű férfit is – felelte lelkesen Skywalker . A szemében öröm és bánat egyszerre jelent meg. – Ward szerint az erő nagyon erősen megvan benne.
– Ez nagyszerű hír. Azt hittem, hogy Rey lesz az utolsó, akiben van még remény – Úgy mosolyogtak egymásra, mintha egy betegség elleni gyógyszert találtak volna fel. Én meg csak bambán néztem rajuk és magamban próbáltam kibogozni, hogy mi is történt most. – Minden egyes emberrel nagyobb az esélyünk a végső győzelemhez.
– Álljunk meg egy pillanatra – léptem közbe, míg tovább kezdenének beszélgetni úgy, hogy engem teljesen kizárnak. Ha nem mondják el, hogy miről szól ez a társalgás, akkor meg miért jöttek fel a hajómra? – Kik azok a többiek?
– Mondtam már, hogy Eva, Erick, Ward mester és Diana. – vigyorgott még mindig Chip – El sem hiszem, hogy végre visszajönnek.
– Chip, szerintem a mondat azon részét nem érti, hogy „többiek” – szólt rá nyugodt hangnemen Luke
– Ó hát persze – harapott rá a felső ajkára Chip – Ön, vagy én mester?
– Ez úgy hiszem inkább az én dolgom – felelte ugyan olyan hangsúllyal – Gyere Rey, most el kell mennünk egy sétára.
Nem kérdeztem semmit csak vakon követtem. A hegy felé kezdett el vezetni. Már egy pillanatra arra gondoltam, hogy megint meditálni visz, de hirtelen a sűrű erdőbe vetettük magunkat. Oda, ahonnan Luke érkezésem idején kitiltott. Az aljzat dús volt, hiszen egyik fának se volt dús lombozata, ami elzárta volna a fényt.
– Sajnálom, hogy ezt még csak most mutatom meg, de.. – beszéd közben nem fordult hátra hozzám. Nem láttam az arcát, de hallható volt, hogy a kín miatt bukik meg a saját nyelvében – Nekem is kellet idő ahhoz, hogy ide elhozzalak.
Előrébb törtünk az erdő mélye felé és végül egy tisztásra érkeztünk ki, egy temetőbe. Luke lehajolt és kitépett a földből pár száll tulipánt, majd a sírhantok felé sétáltunk tovább, de már jóval lassabban. Nem sietett úgy, mint azelőtt.
– Hadd meséljek egy kicsit a jedik történelméről – körülöttünk a fű egészen derékig ért és virágokon kívül más nem volt semmi se a réten. Egy fa, egy bokor se. Középen pedig egy tucatnyi kősír foglalt helyett. Az egész egyszerre gyönyörű és szomorú volt. Jól tudtam, hogy kiknek a sírjukhoz megyünk. – Ismered a 66-os parancsot?
– A Jakkun egy gazdag kereskedő egyszer járt, aki mesélt egy két dolgot a parancsról, de akkor még gyerek voltam és nem sokra emlékszem a meséjéből – nem éreztem magam büszkének, hogy nem tudok nagyon semmit a jedikről. A Jakkun nem volt semmi más csak homok és a feketepiac. A gyereknek ott nem tanították meg az Erő ezeréves történetét. Nem mintha bárki is tanított volna engem valamire ott.
– Amit először el akarok mondani, hogy tudd ez nem holmi mese, ez a véres igazság. Palpatine főkancellár hirdette meg a parancsot, melyben kikiáltották, hogy a Köztársaság ellensége a Jedi Rend. A megölésükre szólították fel a katonákat és azon emberek megölésére, kik jediket rejtegetnek. Több ezren meghaltak a Tisztogatás idején és alig egyszáz jedi élte túl. Azok is elbújtak, és az erőt soha se használták többé félelemből. Ez vezetett a Birodalom felemelkedéséhez, majd a Polgárháború kitöréséhez. – Skywalker mester keserű hangon mondta mindezt. Ahogy mesélte, a gyomrom egy pillanatra összerándult. Igaza volt : ez a véres igazság. – Így mikorra én annyi idős voltam, mint te most, már csak három jedi maradt. Mikor pedig apám ellen kellett vonulnom egyedül maradtam, addigra Yoda mester és Obi-Wan már eltávozott közülünk.
Nem akartam közbe szólni, így inkább csak csöndben füleltem mögötte.
– Miután a Birodalom teljesen összeomlott, elkezdtem felkeresni a Galaxisban, azokat kikben az Erő csak egy kicsit is feltűnik. Nem hagyhattam, hogy eltűnjön a Jedi Rend. Akkor a jó és a rossz között feldőlt volna az egyensúly. Nagyjából húsz tanítványommal el is kezdtem a tanítás, köztük Ben Soloval. Nagy reményeket fűztem hozzá és mindenkinél nagyobb összpontosítással végezte a feladatokat. Az én vérem volt, mint, ahogy az apám vére is, de gondolom a történet további részét már ismered. Ben árulása utána már csak páran maradtunk életben: Ward, Chip, Diana és én. Újra neki álltunk keresni, de csak kettőt találtunk: Evat és Ericket. Mi vagyunk jelenleg az Új Jedi Rend. Ők itt, pedig azok, akik életüket áldozták ezért – Luke egy tulipánt helyezett az első sírra, majd sorban mindegyikre.
– Kérdezhetek valamit mester? – nem bírtam csöndben maradni. Pedig a Jakkun többen is mondták már, hogy néha jobb, ha nem kérdezősködök – Ha a Jedik mégiscsak még élnek, akkor miért nem segítettetek az Ellenállóknak?
– Néha az ember nem teheti azt, amit akart – éreztem, hogy nem az igazságot mondja. Csak gyorsan akar válaszolni a kérdésemre.
– De Leia számított magára, mindenki számított. Azt hittük, hogy minden jedi meghalt és, hogy maga elveszett – förmedtem rá. Lehet, hogy nem kellet volna. Sőt nagy is illetlen volt, de már nem bírtam magamban tartani. Egy hónapja forrt ez bennem. – Egyszer se gondolt arra, hogy többet tudna segíteni azzal, ha ott lenne, mintha itt egy szikla dombon meditálna éjjel-nappal?
– A húgomat hagyd ki ebből – emelte fel a hangerejét – Nem meditáltam itt, hanem tanítottam.
– És azt nem tudta volna elvégezni a galaxis másik végében, ahol az Ellenállók állomásoztak?
– Hogy mindenki elítéljen minket? Az emberek mindegyikükben Ben Solot és a kegyetlenségét látták volna – már nem kiabált. Az egész lényéből fájdalom és veszteség áramlott – Nem hagyhattam ezt. Nevezz gyávának, vagy aminek akarsz, de én csak őket védtem meg. Ha Ellenállók közé vittem volna a maradék tanítványomat, az Első Rendje rögtön kiszúrta volna őket és akkor talán már ők se élnének.
Nem szóltunk egymáshoz a továbbiakban. Egy tulipánt elvettem tőle, majd egy Khul nevű férfi sírjára helyeztem.
A fák közül Chipp rohant ki.
– Megjöttek – üvöltötte- Mester! Ideértek!
xxxx
A templom mellett most egy új hajó foglalt helyet. Páran ládákat pakoltak ki, de volt egy idősebb férfi, aki Skywalkerrel beszélgetett. Az egyik lány kinek rövidebb, válláig érő barna haja volt pont felénk szaladt, amikor megérkeztem Chipel. Mikor oda ért hozzánk a fiút erősen magához húzta, majd hosszasan megölelte. Nem gondoltam volna, hogy Chipnek barátnője van.
– Biztosan te vagy az új lány – a mosolyában volt valami ismerős. – Mi van, Chip, már be se mutatsz?
– Ő itt Rey, egy új tanonc és ő, pedig a nővérem Diana – rögtön le esett, hogy honnan volt ismerős az a mosoly az arcán. Ugyan az a gyermeki vigyor, mely minden nap Chip arcán van. Másban nem is igen hasonlítottak. Sőt, teljesen máshogyan néztek ki.
– Chip, kihagytad a nevemnél a drága szót – csípte meg Diana a fiú karját
– Hát ne is reménykedj, hogy valaha is így foglak szólítani – Chip a karját dörzsölte a csípés helyénél. A nővére nagyon is élvezte a helyzetet. Jót nevetett az öccsén, de a jelek szerint Chipnek annyira nem tetszett.
Nem akartam őket tovább zavarni, így inkább a hajójuk felé vettem az irányt, hogy segítsek valamiben. Felmentem a fedélzetre, ahol csak egy fiú babrált valami az egyik ládával. Megböktem a vállát és ő rögtön megfordult. A sötét haja vizes volt, így az csomókban tapadott a homlokára.
– Gondolom nem te vagy Luke Skywalker – túrt bele a hajába.
– Mi? Nem, dehogy! – ráztam meg a fejemet – De ezek szerint, ha te nem tudod, hogy hogyan nézz ki, akkor csak az új gyerek lehetsz.
– Dominic, szolgálatára hölgyem – nyújtotta felém a karját. Most mi akar, hogy csókoljam meg? – És igen, az új fiú.
– Rey, az új lány – idegességemben úgy kezet ráztam vele, hogy a kézfejéből még a szuszt is elment- Szerintem nekem mennem kéne.
Ahogy csak tudtam elmenekültem tőle, nehogy csináljak még valami hülyeséget. Rey te komolyan ilyen ostoba vagy? Nem ezért jöttél..
xxxx
A templom egyik termében ültünk régi kőtrónusokon. Fejedelminek éreztem magamat, de egyáltalán nem tudtam, hogy mit keressek ott. Segítség kérően a mellettem ülő Chipre néztem.
– Dominic egy olyan bolygóról származik, ami már rég az Első Rend-é. Meg akarunk bizonyosodni róla , hogy nem egy kém – zavarta le gyorsan Chip, majd a tárgyalás féleség elkezdődött, mikor Dominic a kőtrónusok elé lépett.
Az eleje unalmas volt és egyáltalán nem értettem, hogy miért kell nekem itt lennem ehhez. Legtöbbször Skywalker mester tett fel egy kérdést, de néha Chip nővére Diana is közbe szólt. Nem igen tetszett neki Dominic, ez már rögtön az első kérdésénél lejött. Már egy pillanatra a kettőjük közötti feszültség kicsit lenyugodott, de akkor fiú tett fel egy kérdést.
– Ha engem is kikérdeztek, akkor azt a lányt miért nem ? – mutatott felém. Most komolyan velem védekezik? – Tudtommal ő is ugyan annyira új, mint én.
– Nyugodj meg, mert őt is ki fogjuk kérdezni – felelte Diana igen „kedves” hangnemen. Ez nem a mosolygós Diana volt, mint, akivel találkoztam. Sokkal vadabb, sokkal harciasabb. Egyszerre megijedtem tőle és valami módon csodáltam is miatta. – Nem engedünk a köreink közé gyilkost
– Már, de megbocsáss, de én nem vagyok gyilkos – szóltam közbe rögtön. Nem fogom hagyni, hogy gyilkosnak nevezzen valaki, akivel alig pár órája találkoztam először.
– Ne szólj bele, majd később úgy is rád fogunk térni. Nem sokára te fogsz Dominic helyén állni. – A lány még „kedvesebben” szólt hozzám.
– Egy hónapja már itt vagyok és szerintem eddig nem tettem semmi olyat, ami azt mutatná, hogy kém vagyok. Amúgy is az Ellenállás küldött ide, így elég kicsi az esély arra, hogy az Első Rend embere legyek. – szóltam vissza neki. Ugye nem hiszi, hogy majd így fog velem beszélni?
– Az ülést berekesztem: Dominic kérdését elnapoljuk és Reyről nem szeretnék vitát nyitni. Akár tetszik Diana, akár nem, de őt nem fogjuk kikérdezni – Skywalker felállt a székéből, majd mindnyájan követtük. Lassan mindenki elhagyta a termet, de én várni akartam míg Diana ki megy. Nem igazán volt kedvem vele együtt kivonulni. Nagy esélye volt annak, hogy, ha pár méternél közelebb kerültem volna hozzá, akkor megfújtjuk egymást.
– Bocsáss meg a nővérem miatt – lépett mellém Chip – Nem szokott, így viselkedni, de számára ez egy elég személyes téma. Nem bírná a szíve, ha még valaki elárulná.
– Ezt meg hogy érted? – nem akartam úgy tűnni, mint egy kíváncsi 5 éves. Csak, azért jó tudni, hogy az ember miért haragszik rám ennyire, úgy, hogy nem is ismer.
– Ben Solo távozása mindnyájukban komoly sebet hagyott: Ward elveszített egy barátot, Luke mester egy tanítvány és én, pedig mindig is úgy tekintettem rá, mintha a bátyám lenne. De mindnyájunk közül Dianának fájt legjobban. Soha se mondta el, de olyan fiatalon is jól tudtam, hogy mit érez iránta. Mikor elment sokáig minden éjszakát átsírt. Ezért kérlek értsd meg, hogy miért nem bízik meg könnyen az emberekben.
