2.fejezet - Ughawaii

Üdv Ifjú Padavanok! 

Húúúú! Bocsánat a sok késés miatt, de  a dolgok összejöttek: suli, betegség, síelés.  Remélem a következő részt hamarabb feltudom tenni, mert ez a nagy késés nekem se tetszik. A 16 feliratkozó miatt még mindig extázisban vagyok..köszönöm *-*. A történetről annyit: remélem, hogy tetszeni fog, és nagyon várom a véleményeteket. 

U.I: készül az új blogom.

 

xxxx 

Az asztal jóval több személyre volt megterítve, mint általában. A rozoga szétnyitható bútordarab a templom árnyékába volt kirakva, védve a tűző naptól. Bolygónkhoz képest szokatlanul magas hőmérsékletet lehetett megfigyelni. Eddigi zord, vizes időjárása az elmúlt napokban teljesen eltűnt. Emiatt pedig senki se idegeskedett, normálisnak vették, hogy egyik nap még mindent sár bórít, a következőben, pedig olyan meleg van, hogy az árnyékban is szörnyű.

Egyedül én feszengtem egyfolytában – igaz nem a hőmérséklet hirtelen változása miatt –, úgy éreztem, hogy nem tartozok ide. Mintha egy különálló személy lennék, aki őket nézi, mint holmi műsort. Még Csubi is könnyebben beilleszkedett, pedig ő mióta elhagytuk az Ellenállást nem igen élt szociális életet. Na és ott van Dominic..Mr.Mindent jól csinál.

Olyan emberek vettek körül, akik társnak neveztek, mégse ismertem őket. Ez pedig zavart. Elégszer vágtak át ahhoz, hogy tudjam, nem csak a nevét kell tudnom annak, akivel összefogok. Persze nem tarthattuk „ismerjük meg egymást” játékot zoknilabdával, ahhoz túl sok dolgunk volt.

– Mizu kislány? – fordult oda hozzám a maga lezser stílusával Dominic. Mikor először találkoztam vele, szimpatikus volt. Tudjátok, sötétbarna, már-már fekete haj, csokibarna szemek, tökéletes magasság, széles vállak és izmos testalkat. Egyszóval maga a tökély. Aztán pedig elkezdtünk edzeni és minden nappal egyre jobban felidegesített. Mindenben sokkal jobb volt nálam..Hogy féltékeny voltam-e rá? Dehogy! Ha tökéletes akar lenni hát tegye! De zavart az, hogy tudtam, hogy én jobb lehetek nála, még se jött össze soha se. – Ha nem akarsz társalogni, hát nem kell, csak gondoltam, ha már nem eszel, beszélni akarsz.

A tányérom tényleg üres volt, de a hasam is . Túlságosan elgondolkodtam. Belemertem a zöldségragu szerűségbe, de inkább nem kérdeztem meg, hogy mik az alapanyagok. Ha rosszabbra fordult a sorsom, a múltban ennél gusztustalanabbat is el kellett fogyasztanom a túlélés miatt. Túlélés: ez volt eddig az életem. Nem arra gondoltam, hogy mit fogok csinálni holnap, hanem, hogy vajon élni fogok-e még holnap. Most viszont itt vagyok a galaxis összes jediével, és még mindig nem tudok megnyugodni. Még mindig ott van az az érzés, hogy valami üldöz. Amiben van igazság: gondolom az Első Rend virtuális körözési listáján az első helyre ugrottam.

– Remélem, Rey, elfogadod az ajánlatot – szemben velem, az asztalfőnél ülő Skywalker szólt hozzám.

Nem tudtam mit válaszolni, egyáltalán nem is figyeltem arra, hogy mit beszélgetnek. Gratula Rey!

– Miről is mit gondolok? – össze szorított állkapoccsal „nyomtam” ki a szavakat a számon. Ha ideges vagyok már beszélni se tudok..

– Arról, hogy egy közös pucérkodós, fürdős túrára megyünk. – kacsintott rám Dominic és én majdnem a képébe köptem a kajámat. – Héé, azért nem kell így örülni.

– Bocsánat, de nem igazán figyeltem – vallottam be, de a jelek szerint Skywalker nem lett ideges.

– Téged és Dominicot elvinnék egy helyre nem messze innen – fonta össze a karját a mester. Már végzet az ebéddel, mint mindenki más. Csak az én tányérom volt még tele. Ez van, ha későn kezd el az ember enni.

– Ahová minket nem akar elvinni – forgatta a szemét Diana. Én próbáltam vele kedves lenni, de még mindig ellenségként tekint rám.

– Diana, légy szíves, tedd félre önös érzelmeidet, és segíts az újoncok képzésében. Ha pedig nem tudod félrerakni az érzéseidet, akkor inkább ne zavard meg a munkát – Ward keményen szólt rá. Gépies hangja volt. Nem hasonlított a történetekben lévő jedi mesterekre, inkább olyan volt, mint egy katona. Egy katona, halálos lézerkarddal a kezében.

– Én csak azt mondom, hogy nemrég érkeztek hozzánk, és már te rögtön el akarod vinni őket az Ughwaiia-templomba, ahonnan engem kitiltottál, pedig én vagyok a legrégebb tanítványod.

– Diana igazából, ha jobban megnézzük én vagyok itt a legrégibb tanítvány – szólt közbe Eva. Ő volt az a lány, akivel az időm nagy részét töltöttem. Régen találkoztam már azonos neművel, így jó volt egy kis kikapcsolódás. Végre nem csak fiúk vettek körül.

– Eva, most a jeges sztoridat inkább ne nézzük – nem értettem, hogy mire gondol Diana, de inkább úgy gondoltam, hogy nem szólok közbe. – De Luke mester, miért van az, hogy őt elviszed az Ughwaiia templomba engem pedig az erő több éves használóját nem? Ez a lány még csak kóstolgatja az erőt, nem érdemli meg a templom tudását!

– Diana, eléggé elszomorít, hogy a benned rejlő erő nagyságát te évben méred – Luke mester nem tűnt túl boldognak. Diana szeme pedig egyenes szikrázott. Ha a többiek nem lettek volna ott, szerintem megölt volna. – De Reyt el kell vinnem oda. Egyszer majd téged is elviszlek, de ez most az ő ideje.

– És Dominic miért megy? – a mindig csöndes Erick végre megszólalt. Általában Ward közelében van, mert őt nem Luke tanítja.

– Haver, azt hittem, hogy kedvelsz – fordult oda kissé felháborodva Dominic. De hangjában rejlő felháborodás mögött inkább egy kis humor rejtőzött. Még az én szám és felgörbült egy pillanatra – Most akarnak elvinni valami ősi szekta poros templomába. Ne légy már Diana 2. Ha nagyon akarod, beleraklak a hátizsákomba, és akkor te is jöhetsz. Senki se fogja észre venni szerintem.

– Dominicnak más szerepe van a történetben. A templom mindenki titkát felfedi.

– Szóval végre kiderül, hogy tényleg egy kém? – Diana szemében valami felcsillant. Komolyan ennyire nem bízik senkiben? Mindkettőnkkel úgy viselkedik, mint valami kiirtani való gyomnövénnyel.

– Inkább talán kiderül, hogy látott olyan dolgokat az Első Rendel kapcsolatosan, amik szerinte nem fontosak, de számunkra igen is – Luke helyett Ward válaszolt.

– Remélem nem lenne gond Dominic, de lehet, hogy olyan dolgokat is láttál, ami a közelgő csatában sokat segítene – a fiú megértően bólintott rögtön Luke mester szavaira.

– Végül is csak az elmémbe fog mászkálni...., ha jól értettem egy templom. Ezt a rész még nem igen értem, de semmi extra, csak egy normális délután. 

xxxx

Hátizsákomat a vállamra kaptam, és sietősen a Millenium Falcon kijárata felé szaladtam. Ti mit szoktatok vinni egy spirituális lelki túrára egy elhagyatott templomba? Mert én csak egy vizet raktam be egy kulacsba.

Dominic az egyik fánál támaszkodott, miközben cipőjének az orrával a földet túrta. Sok zsebes, terepmintás gatya volt rajta, amivel teljesen elütött a mellette álló szerzetes ruhában lévő Skywalker mestertől.

– Mehetünk? – nézett fel rám egy pillanatra Dominic. – A templom már vár ránk. Biztosan ki lesz akadva, hogyha késni fogunk.

– Te meg miről beszélsz? – húztam fel a szemöldökömet rögvest. Most komolyan azt mondta, hogy a templom ki lesz akadva, ha késünk?

– Hát, ha a templom képes a felfedni mindent, akkor nem valami, hanem inkább valaki. A valaki, pedig ideges lesz, ha nem érünk oda mikorra a kis noteszéba beírt minket. Tudod, úgy halottam, hogy ezek a régi templomok nagyon szoros időpontok szerint élnek. Ha egyszer lekéstél egyet, többször nem engednek be. És egy ilyen kis hiba miatt talán az univerzum összes temploma meg fog rád haragudni – lépdelt mellettem zsebre vágott kezekkel, és mindezt full komolyan mondta.

– Ekkora zagyvaságot még életemben nem hallottam – feleltem, majd hirtelen kiszakadt belőlem a nevetés. Nem bírtam tovább bent tartani, és Dominic arcán is megjelent egy széles mosoly.

– Ha ideges vagyok mindig ilyen dolgokat találok ki – szólalt meg, mikorra már végre mindketten lenyugodtunk annyira, hogy meg tudjunk szólalni.

– Gyorsabban gyerekek – fordult hátra felhúzott szemöldökkel Luke. Úgy látszott, ő nem értékelte a templomos poént.

xxxx

Menet közben az egész bolygó ugyanolyan kihaltnak tűnt, mint előtte. Nem is csoda, hogy senki sem jött rá, hogy Skywalker itt bujkál. Mert hogy bujkál! Akármennyire is azt hangoztatta egyfolytában, hogy ő(k) a végső küzdelemre készülnek fel. Csak itt a gond az, hogy a végsőre, nem a többire, csak a végsőre. A többit, pedig hagyják Leilára és az Ellenállásra.

A templom, ahová jöttünk, tényleg nagyon elhagyatottnak tűnt. A már majdnem összedőlő templom kerek alakú volt, tetején valaha kupola lehetett, de ez mára már eltűnt. A falak omladoztak, és a legtöbb helyen növény uralta már a terepet. Az bejáratnál nem volt semmilyen ajtó, de úgy látszódott, hogy soha se volt. Belépve a külső nyomornak semmi nyoma se volt -igaz látszódott, hogy már senki se foglalkozik az épülettel – a falat gazdagon díszítették különféle festményekkel és a hold fénye kellően megvilágított mindent a tetőtér hiánya miatt. Bent semmilyen bútordarab nem volt. Az egész egy kör alakú terem volt, aminek a közepén egy fa nőtt ki. Látszódott, hogy az egész építmény a fa köré épült. A törzse szürke volt, nem is, inkább ezüst, a falevelei, pedig sötétlilák. Nem volt magas, a lombozata se volt igen nagy, de a gyökérzete erős volt. A teremben mindent beborított, felkúszott néhány jelen a falra is.

– Ez itt az Ughwaiia – Skywalker levetette a hátizsákját és a falhoz támasztotta. Én is így tettem. – A fa régebbi, mint jedik.

– Ezt honnan tudja? – még Dominicnek is leesett az álla a látványtól. A fának volt valami kisugárzása, amitől az ember csak a gyönyörűséget látta benne. A hold fénye, ahogy megcsillant a faleveleken.

– A fa mutatott olyan dolgokat, amikből le tudtam következtetni – felelte a jedi mester. Lazán összekulcsolta maga előtt a kézfejeit, majd elindult a fa felé. Én csak bámultam magam elé, és azon gondolkoztam, hogy láttam-e már ennél szebb dolgot. Nem találtam az emlékeim között ehhez hasonlót. Igaz, egy kietlen, sivatagos bolygón töltöttem el az életem nagy részét. Ahogy lépdeltem, észrevettem, hogy a lábam alatt a fa gyökérzete megéghetett valaha, sőt biztosan.

Skywalker a fához érve leült a földre. Nem adott semmi jelet, de végül én is leültem mellé, majd Dominic is így tett. Hosszú percek teltek el némán. Talán a jedi mester rövid meditálást hajtott végre, de én inkább nem zavartam meg. Megpróbáltam én is azokat a „trükköket” használni, amiket ő mondott: ha van egy tárgy amiből árad az Erő, akkor használd fel. Ebből az ezüst fából, pedig áradt az Erő. De én még is bármennyire próbálkoztam, nem sikerült semmi. Egy pillanatra még ki is nyitottam a szememet és rájöttem, hogy még Dominicnek is sikerült. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen? Nem érdekelt már, hogy nem érek el olyan meditációs szintet, mint más jedik. A fát néztem inkább. A törzsén egyetlenegy görcs sem volt, tiszta sima volt. Már-már annyira tiszta, hogy láttam a saját tükörképemet benne. Az egész nem volt természetes, de mégis nagyon hívogató. Ez az egész fa maga volt a tökéletesség. Az amivé az ember válni akar.

Nem tehettem mást, éreztem, hogy nem szabad, de megtettem. A karom egyszerűen már nem hallgatott rám. Az Ughwaiia irányította onnantól kezdve, nem tehettem semmit.

– Neee! – nyitotta ki hirtelen a szemét Skywalker mester, de más túl késő volt. Az ujjbegyeim hozzáértek a törzshöz. Az utolsó kép az, hogy Luke rázta a vállamat.

Ahogy hozzáértem mintha valahová máshová kerültem volna, vagy inkább más időben. Ugyanabban a templomba jártam, de mégis más volt. A fejem felett még megvolt az üvegkupola, a falakon festmények, szőnyegek és egyéb különleges tárgyak lógtak. A fa körül most három ember térdepelt. Az egyik szembe volt velem: egy ideig néznem kellett mire rájöttem, hogy az Luke mester csak egy bő 10 évvel ezelőtt. Mellette egy kislány térdepelt, de az ő arcát nem láttam. Hosszú, barna haja be volt fonva és Skywalkerhez hasonlóan szerzetes ruhát viselt. Alig lehetett 6 éves, vagy egy kicsivel több. Meg akartam nézni az arcát, de a testem nem mozdult. Akkor jöttem rá, hogy nincsen is testem. Egy szellem voltam egy másik időben. Csak egy külső figyelő.

A kislány mellett egy nagyjából velem egyidős hosszabb hajú fiú ült. Ő egy pillanatra hátra nézett rám..az arca valamiért nagyon ismerős volt. Fekete hajához sápadt fehér bőr társult, a szája pedig legörbülve állt. Látszódott a szemein, hogy nem régen sírt. Nem ismertem, de megsajnáltam.

Hirtelen más időbe kerültem át: most a templomban tetemek feküdtek és egy fiatal lány a jedikardjával vágta z gyökérzetet, több helyen komoly sérülést hagyva a fán.

A következő pillanatban Luke sétál be a kapun a kislány társaságában, majd mindketten leülnek a fához, de a mester most nem kezd el meditálni. Egy ideig nézi a lányt, majd feláll és kisétál egyedül.

Az egésznek amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan vége is lett. Újra a fa előtt ültem, de már minden más volt. Fa nem volt se gyönyörű, se hívogató. Inkább eltaszító és bűzös. A gyönyörű Ughawaiia teljesen eltűnt. Helyette egy görcsös, csupasz, kiszáradt, penészes fa állt előttem, aminek a törzsébe különböző szörny fejeket véstek be.

Ijedtségembe hirtelen hátrébb kúsztam a földön, majd valaki karjaiba érkeztem. Ahogy hátra néztem, rájöttem, hogy Dominic az. Nem akartam újra ránézni az Ughwaiiara, vagy annak a maradványára. Én tettem mindezt? Miattam néz ki most így?

– Mi történt vele? – Dominic arcán a rémület futott át – Az egész teste elkezdett rázkódni, majd...

– Azt majd később elmondom – szólt közbe Skywalker, majd oda hajolt hozzám. Megszorította a kezemet, amitől nem tudom, hogy miért, de jobban éreztem magamat. – Mit látsz most Rey?

– A fa...az Ughawaii beteg – alig tudtam kipréselni a szavakat magamból. Végig attól rettegtem, hogy azt mondja, hogy mindez az én hibám. Megint Rey tönkre tett valamit.

– Hogy mi?? – tólt el magától Dominic. Addig észre se vettem, hogy még mindig a karjai között vagyok. – A fával semmi baj nincsen.

– Légy szíves, Rey, ne ijedj meg, és mondj el mindent, amit láttál, de annyit tudnod kell, hogy, aki utoljára másnak látta a fát az maga Kylo-Ren – a név ütés szerűen vágódott belém. Hirtelen össze állt a kép: a fekete hajú gyerek Kylo-Ren volt, vagyis akkor még Ben Solo. A fiú, akit megsajnáltam. Nagyon mérges lettem magamra, hogy bármi érzelmet is pazaroltam arra az árulóra. Majd hirtelen megéreztem annak a súlyát, hogy mindketten látjuk a fa beteg oldalát. Nem akartam, hogy legyen bármi közös is bennem és abban a gyilkosban.

1.fejezet – Az Új Jedi Rend

Üdv Ifjú Padavanok! 

Az első rész :D Kicsivel hamarabb akartam már felrakni, de nem csúsztam annyira nagyot. Köszönöm a 14 db *-* feliratkozót és minden egy megjegyzést. Nagyon jól esett, hogy ennyien érdeklődnek. Amit elszeretnék mondani mielőtt még elkezditek: lehet, hogy lesz benne Star Warsos hiba. Én nagyon vigyáztam, hogy ne legyen, de lehet, hogy lesz benne. Persze rengeteg dolog, azért másmilyen az én verziómban, mert ez egy FF. 

Amúgy ez a proló után egy bő hónappal, talán 1,5-el játszódik és Rey szemszögéből. Mostantól minden rész az ő szemszögéből lesz. Véleményeteket nagyon várom :D 

Az Erő legyen veletek és kellemes olvasást! 

xxxx

Az erős szél az arcomat csapkodta. A tájat – amerre csak néztem – sűrűn növő, zöld fű borította be, csak a hegy tetején heverő kősziklák vittek változatosságot a tájba. A bolygó alacsonyabban fekvő területeit, pedig a fák uralták. De oda nem mehettem. Legtöbbször a templom és a hegy között járkáltunk. A jedi templom környékén az Erőt sajátítottam el, míg a fent, a magaslatokban meditálunk. Vagyis Skywalker meditál, én pedig próbálok meditálni. Az agyamat egyszerűen nem tudtam kikapcsolni. Mindent úgy csináltam, ahogy ő mondta. Próbáltam nem gondolni semmire, de aztán pedig annyira erőltettem, hogy hirtelen gondolatok ezrei lepték el a fejemet. Túl sok kérdésem volt, de a mester túl kevésre adott választ. Kylo-Ren-re pedig még rá se kérdeztem..

Hirtelen egy hideg kéz érintette meg a vállamat, a szemeimet pedig rögtön, ösztönösen kinyitottam. Chip volt az. A szigeten élő egyetlen egy ember Luke mellet.  Vékony testfelépítésű, kék szemű és szőke, göndörhajú fiú. Fiatalabb volt nálam, de alig pár évvel. Még is néha sokkal öregebbnek tűnt . Olyankor az arca kifehéredett és a szeméből eltűnt a csillogás. Nem kérdeztem rá soha se, de hamar rájöttem, hogy nincsen minden rendben vele.

– Mester, hagyd ezt a szegény lányt – engedte el a vállamat . – Mára már eleget próbálkozott.

Skywalker lassan kinyitotta a szemét, majd hol rám hol Chip-re nézett.

– Hát rendben – majd vissza is merült a meditációba. Chip a kezemnél fogva felsegített majd a szűkös ösvényen haladtuk lefelé a Millennium Falcon felé. Chip és Luke mester a jedi templom melletti barikádban laktak, de én nem tudtam elhagyni az űrhajót. Vagyis Csubakka nem akart máshol aludni. Őt, pedig nem akartam egyedül hagyni. Egyikünk se dolgozta fel még a veszteséget. Túlságosan friss volt a Kylo iránti düh.

– Bocsáss meg a mester miatt – fordult oda hozzám Chip a félúton – Mióta megtudta Han Solo sorsát, még jobban maga alatt van.

– Nem csak ő viseli nehezen a halálát – Csubakkára gondoltam.

– Kylo-Ren árulása óta már nem önmaga – Chip lépett fel először a Falcon fedélzetére.

– Ismerted őt? – több, mint egy hónap telt el érkezésem óta, de ezt a kérdést nem mertem soha se fel tenni. Egyszer említettem az áruló nevét és rögtön megfagyott a levegő hármunk között. Luke Skywalker elfordult és kivonult a teremből, míg Chip végig a cipőjét piszkálta. Ügyesen elővettem a legkellemetlenebb témát! Ügyes vagy Rey..

– Kylo-Rent sose ismertem – rám szegezte a tekintetét és a jellegzetes gyermeki mosoly az arcáról eltűnt. – Én csak egy Ben nevű fiút, aki megtanított, hogy hogyan kell bekötni a cipőfűzőt és hogyan kell halat fogni. Mikor elment csak 12 éves voltam. De nem akarok erről többet beszélni.

xxxx

Már feljöttek a csillagok, mikor Chip elment. Nem kértem, hogy ilyen sokáig maradjon. Még is olyan jó érzés volt, hogy tudok valakivel beszélni. Csubakka a maga módján nagyon kedves, de a kommunikáció elég nehezen megy még kettőnk között. Nem mellékesen a nap nagy részében a hajón szerel valamit, vagy egyszerűen Solo régi helyén ül és bámul ki.

Pont felcsuktam a Falcon falából kihajtható asztalt, mikor Chip újra elém került Luke Skywalker mellet.

– Nemsokára vissza térnek – felelte Skywalker örömteli mosollyal az arcán. Nem is tudom, hogy láttam-e őt mosolyogni mióta megjöttem. Vagy bármi fajta érzelmet rajta.

– Kik? – kérdeztem vissza rögtön. Alig pár méterrel mellettünk, pedig a fémaljzat felnyílt és a motortérből Csubakka mászott ki tiszta olajosan. Morgott valamit, majd felénk igyekezett. A kezeit közben az égbe emelte, majd elkezdett csapkodni. Biztosan megint valami gondot talált. Solo szakértelme nélkül rengeteg gondunk akadt. Hogy mennyire hiányzik az a ember...

A vuki már nem is foglalkozott velünk, egyszerűen kisétált az űrhajóból

– A többiek – vágta rá Chip úgy mintha tudnom kéne – Diana, Erick, Eva és persze Ward mester.

– Találtak az egyik bolygón egy Dominic nevű férfit is – felelte lelkesen Skywalker . A szemében öröm és bánat egyszerre jelent meg. – Ward szerint az erő nagyon erősen megvan benne.

– Ez nagyszerű hír. Azt hittem, hogy Rey lesz az utolsó, akiben van még remény – Úgy mosolyogtak egymásra, mintha egy betegség elleni gyógyszert találtak volna fel. Én meg csak bambán néztem rajuk és magamban próbáltam kibogozni, hogy mi is történt most. – Minden egyes emberrel nagyobb az esélyünk a végső győzelemhez.

– Álljunk meg egy pillanatra – léptem közbe, míg tovább kezdenének beszélgetni úgy, hogy engem teljesen kizárnak. Ha nem mondják el, hogy miről szól ez a társalgás, akkor meg miért jöttek fel a hajómra? – Kik azok a többiek?

– Mondtam már, hogy Eva, Erick, Ward mester és Diana. – vigyorgott még mindig Chip – El sem hiszem, hogy végre visszajönnek.

– Chip, szerintem a mondat azon részét nem érti, hogy „többiek” – szólt rá nyugodt hangnemen Luke

– Ó hát persze – harapott rá a felső ajkára Chip – Ön, vagy én mester?

– Ez úgy hiszem inkább az én dolgom – felelte ugyan olyan hangsúllyal – Gyere Rey, most el kell mennünk egy sétára.

Nem kérdeztem semmit csak vakon követtem. A hegy felé kezdett el vezetni. Már egy pillanatra arra gondoltam, hogy megint meditálni visz, de hirtelen a sűrű erdőbe vetettük magunkat. Oda, ahonnan Luke érkezésem idején kitiltott. Az aljzat dús volt, hiszen egyik fának se volt dús lombozata, ami elzárta volna a fényt.

– Sajnálom, hogy ezt még csak most mutatom meg, de.. – beszéd közben nem fordult hátra hozzám. Nem láttam az arcát, de hallható volt, hogy a kín miatt bukik meg a saját nyelvében – Nekem is kellet idő ahhoz, hogy ide elhozzalak.

Előrébb törtünk az erdő mélye felé és végül egy tisztásra érkeztünk ki, egy temetőbe. Luke lehajolt és kitépett a földből pár száll tulipánt, majd a sírhantok felé sétáltunk tovább, de már jóval lassabban. Nem sietett úgy, mint azelőtt.

– Hadd meséljek egy kicsit a jedik történelméről – körülöttünk a fű egészen derékig ért és virágokon kívül más nem volt semmi se a réten. Egy fa, egy bokor se. Középen pedig egy tucatnyi kősír foglalt helyett. Az egész egyszerre gyönyörű és szomorú volt. Jól tudtam, hogy kiknek a sírjukhoz megyünk. – Ismered a 66-os parancsot?

– A Jakkun egy gazdag kereskedő egyszer járt, aki mesélt egy két dolgot a parancsról, de akkor még gyerek voltam és nem sokra emlékszem a meséjéből – nem éreztem magam büszkének, hogy nem tudok nagyon semmit a jedikről. A Jakkun nem volt semmi más csak homok és a feketepiac. A gyereknek ott nem tanították meg az Erő ezeréves történetét. Nem mintha bárki is tanított volna engem valamire ott.

– Amit először el akarok mondani, hogy tudd ez nem holmi mese, ez a véres igazság. Palpatine főkancellár hirdette meg a parancsot, melyben kikiáltották, hogy a Köztársaság ellensége a Jedi Rend. A megölésükre szólították fel a katonákat és azon emberek megölésére, kik jediket rejtegetnek. Több ezren meghaltak a Tisztogatás idején és alig egyszáz jedi élte túl. Azok is elbújtak, és az erőt soha se használták többé félelemből. Ez vezetett a Birodalom felemelkedéséhez, majd a Polgárháború kitöréséhez. – Skywalker mester keserű hangon mondta mindezt. Ahogy mesélte, a gyomrom egy pillanatra összerándult. Igaza volt : ez a véres igazság. – Így mikorra én annyi idős voltam, mint te most, már csak három jedi maradt. Mikor pedig apám ellen kellett vonulnom egyedül maradtam, addigra Yoda mester és Obi-Wan már eltávozott közülünk.

Nem akartam közbe szólni, így inkább csak csöndben füleltem mögötte.

– Miután a Birodalom teljesen összeomlott, elkezdtem felkeresni a Galaxisban, azokat kikben az Erő csak egy kicsit is feltűnik. Nem hagyhattam, hogy eltűnjön a Jedi Rend. Akkor a jó és a rossz  között feldőlt volna az egyensúly. Nagyjából húsz tanítványommal el is kezdtem a tanítás, köztük Ben Soloval. Nagy reményeket fűztem hozzá és mindenkinél nagyobb összpontosítással végezte a feladatokat. Az én vérem volt, mint, ahogy az apám vére is, de gondolom a történet további részét már ismered. Ben árulása utána már csak páran maradtunk életben: Ward, Chip, Diana és én. Újra neki álltunk keresni, de csak kettőt találtunk: Evat és Ericket. Mi vagyunk jelenleg az Új Jedi Rend. Ők itt, pedig azok, akik életüket áldozták ezért – Luke egy tulipánt helyezett az első sírra, majd sorban mindegyikre.

– Kérdezhetek valamit mester? – nem bírtam csöndben maradni. Pedig a Jakkun többen is mondták már, hogy néha jobb, ha nem kérdezősködök – Ha a Jedik mégiscsak még élnek, akkor miért nem segítettetek az Ellenállóknak?

– Néha az ember nem teheti azt, amit akart – éreztem, hogy nem az igazságot mondja. Csak gyorsan akar válaszolni a kérdésemre.

– De Leia számított magára, mindenki számított. Azt hittük, hogy minden jedi meghalt és, hogy maga elveszett – förmedtem rá. Lehet, hogy nem kellet volna. Sőt nagy is illetlen volt, de már nem bírtam magamban tartani. Egy hónapja forrt ez bennem. – Egyszer se gondolt arra, hogy többet tudna segíteni azzal, ha ott lenne, mintha itt egy szikla dombon meditálna éjjel-nappal?

– A húgomat hagyd ki ebből – emelte fel a hangerejét – Nem meditáltam itt, hanem tanítottam.

– És azt nem tudta volna elvégezni a galaxis másik végében, ahol az Ellenállók állomásoztak?

– Hogy mindenki elítéljen minket? Az emberek mindegyikükben Ben Solot és a kegyetlenségét látták volna – már nem kiabált. Az egész lényéből fájdalom és veszteség áramlott – Nem hagyhattam ezt. Nevezz gyávának, vagy aminek akarsz, de én csak őket védtem meg. Ha Ellenállók közé vittem volna a maradék tanítványomat, az Első Rendje rögtön kiszúrta volna őket és  akkor talán már ők se élnének.

Nem szóltunk egymáshoz a továbbiakban. Egy tulipánt elvettem tőle, majd egy Khul nevű férfi sírjára helyeztem.

A fák közül Chipp rohant ki.

– Megjöttek – üvöltötte- Mester! Ideértek!

xxxx

A templom mellett most egy új hajó foglalt helyet. Páran ládákat pakoltak ki, de volt egy idősebb férfi, aki Skywalkerrel beszélgetett. Az egyik lány kinek rövidebb, válláig érő barna haja volt pont felénk szaladt, amikor megérkeztem Chipel. Mikor oda ért hozzánk a fiút erősen magához húzta, majd hosszasan megölelte. Nem gondoltam volna, hogy Chipnek barátnője van.

– Biztosan te vagy az új lány – a mosolyában volt valami ismerős. – Mi van, Chip, már be se mutatsz?

– Ő itt Rey, egy új tanonc és ő, pedig a nővérem Diana – rögtön le esett, hogy honnan volt ismerős az a mosoly az arcán. Ugyan az a gyermeki vigyor, mely minden nap Chip arcán van. Másban nem is igen hasonlítottak. Sőt, teljesen máshogyan néztek ki.

– Chip, kihagytad a nevemnél a drága szót – csípte meg Diana a fiú karját

– Hát ne is reménykedj, hogy valaha is így foglak szólítani – Chip a karját dörzsölte a csípés helyénél. A nővére nagyon is élvezte a helyzetet. Jót nevetett az öccsén, de a jelek szerint Chipnek annyira nem tetszett.

Nem akartam őket tovább zavarni, így inkább a hajójuk felé vettem az irányt, hogy segítsek valamiben. Felmentem a fedélzetre, ahol csak egy fiú babrált valami az egyik ládával. Megböktem a vállát és ő rögtön megfordult. A sötét haja vizes volt, így az csomókban tapadott a homlokára.

– Gondolom nem te vagy Luke Skywalker – túrt bele a hajába.

– Mi? Nem, dehogy! – ráztam meg a fejemet – De ezek szerint, ha te nem tudod, hogy hogyan nézz ki, akkor csak az új gyerek lehetsz.

– Dominic, szolgálatára hölgyem – nyújtotta felém a karját. Most mi akar, hogy csókoljam meg? – És igen, az új fiú.

– Rey, az új lány – idegességemben úgy kezet ráztam vele, hogy a kézfejéből még a szuszt is elment- Szerintem nekem mennem kéne.

Ahogy csak tudtam elmenekültem tőle, nehogy csináljak még valami hülyeséget. Rey te komolyan ilyen ostoba vagy? Nem ezért jöttél..

xxxx

A templom egyik termében ültünk régi kőtrónusokon. Fejedelminek éreztem magamat, de egyáltalán nem tudtam, hogy mit keressek ott. Segítség kérően a mellettem ülő Chipre néztem.

– Dominic egy olyan bolygóról származik, ami már rég az Első Rend-é. Meg akarunk bizonyosodni róla , hogy nem egy kém – zavarta le gyorsan Chip, majd a tárgyalás féleség elkezdődött, mikor Dominic a kőtrónusok elé lépett.

Az eleje unalmas volt és egyáltalán nem értettem, hogy miért kell nekem itt lennem ehhez. Legtöbbször Skywalker mester tett fel egy kérdést, de néha Chip nővére Diana is közbe szólt. Nem igen tetszett neki Dominic, ez már rögtön az első kérdésénél lejött. Már egy pillanatra a kettőjük közötti feszültség kicsit lenyugodott, de akkor fiú tett fel egy kérdést.

– Ha engem is kikérdeztek, akkor azt a lányt miért nem ? – mutatott felém. Most komolyan velem védekezik? – Tudtommal ő is ugyan annyira új, mint én.

– Nyugodj meg, mert őt is ki fogjuk kérdezni – felelte Diana igen „kedves” hangnemen. Ez nem a mosolygós Diana volt, mint, akivel találkoztam. Sokkal vadabb, sokkal harciasabb. Egyszerre megijedtem tőle és valami módon csodáltam is miatta. – Nem engedünk a köreink közé gyilkost

– Már, de megbocsáss, de én nem vagyok gyilkos – szóltam közbe rögtön. Nem fogom hagyni, hogy gyilkosnak nevezzen valaki, akivel alig pár órája találkoztam először.

– Ne szólj bele, majd később úgy is rád fogunk térni. Nem sokára te fogsz Dominic helyén állni. – A lány még „kedvesebben” szólt hozzám.

– Egy hónapja már itt vagyok és szerintem eddig nem tettem semmi olyat, ami azt mutatná, hogy kém vagyok. Amúgy is az Ellenállás küldött ide, így elég kicsi az esély arra, hogy az Első Rend embere legyek.  – szóltam vissza neki. Ugye nem hiszi, hogy majd így fog velem beszélni?

– Az ülést berekesztem: Dominic kérdését elnapoljuk és Reyről nem szeretnék vitát nyitni. Akár tetszik Diana, akár nem, de őt nem fogjuk kikérdezni – Skywalker felállt a székéből, majd mindnyájan követtük. Lassan mindenki elhagyta a termet, de én várni akartam míg Diana ki megy. Nem igazán volt kedvem vele együtt kivonulni. Nagy esélye volt annak, hogy, ha pár méternél közelebb kerültem volna hozzá, akkor megfújtjuk egymást.

– Bocsáss meg a nővérem  miatt – lépett mellém Chip – Nem szokott, így viselkedni, de számára ez egy elég személyes téma. Nem bírná a szíve, ha még valaki elárulná.

– Ezt meg hogy érted? – nem akartam úgy tűnni, mint egy kíváncsi 5 éves. Csak, azért jó tudni, hogy az ember miért haragszik rám ennyire, úgy, hogy nem is ismer.

– Ben Solo távozása mindnyájukban komoly sebet hagyott: Ward elveszített egy barátot, Luke mester egy tanítvány és én, pedig mindig is úgy tekintettem rá, mintha a bátyám lenne. De mindnyájunk közül Dianának fájt legjobban. Soha se mondta el, de olyan fiatalon is jól tudtam, hogy mit érez iránta. Mikor elment sokáig minden éjszakát átsírt. Ezért kérlek értsd meg, hogy miért nem bízik meg könnyen az emberekben.

Elismerések I.

Az erő legyen veletek!

Nem rég kaptam két díjat (ezen eszméletlenül meglepődtem), de most – és még talán egy jó ideig – csak az egyiket töltöm ki. Ha egyszerre raknám ki mindkettőt, nem lenne a kettő között nagy különbség tartalmilag. 

A díjat nagyon köszönöm Miss C.-nek

Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy a kedvenc bloggereim mellet én is érdemes voltam rá, hogy tovább küld. 

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!  √ 

2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!  √ 

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!  √ 

4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!  √ 

5. Válaszolj, a 12 kérdésre!  √ 

6. Tegyél fel 12 kérdést!  √ 

7.  Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!√ 

8. Cseréljetek linket! √ 

9. Küld tovább 12 embernek a díjat!  √ 

10. Tedd ki a plecsnit jól látható helyre, úgy, hogy az én blogomra vezessen! √ 

12 dolog a Bitches in Bronx blogról:

1. Egy alapvetően komoly témát fogalmazz meg: bőrszín alapján lévő megkülönböztetés.

2. Alapvetően jobb gifek vannak ezen a blogon, mint egyes tumbrl-s oldalakon. (párat le is nyúltam)

3. Eddig 8 fejezet jelent meg

4.Egy blog, ahol a feketeszínészek fölényben vannak (ez nagyon különleges) 

5.A magyar származású főhősüknek  angol neve van ... remélem ez nem csak marketing fogás volt

6. 7 feliratkozód van.., mint a hétfejű sárkány!

7. Mint, ahogy nekem neked is ez az első blogod.

8. Mostantól ezt a blogot egyszerűen BB-nek fogom nevezni (Beach Boys lol) 

9. A blognak két közremüködője/írója van.

10. Blog fénypontja mikor megláttam a Thor-os gifet *-*

11. A történetet már jó előre megírtad

12. Másik kedvenc részem: mikor az amcsik ki lettek osztva azzal kapcsolatosan, hogy nekik mennyire kevés törit kell tanulni. 

12 dolog az én blogomról:

1. Prolót még az előző évben írtam meg

2. Igaz, hogy ez egy ff, de saját gonosz van benne ( a filmesekkel együtt)

3. Star Wars univerzumra épül

4. Az új VII. rész  után játszódik

5. Az első dolog, ami megfogalmazódott bennem a főgonosz neve: Demarion

6. Hozzá direkt nem választottam arcot a karakterek menübe

7. Sajnos még nincsen fent rendes rész, csak a prológus. 

8.  Először túl sok hírességet néztem ki a karakterekhez

9. Fontos számomra a blogon a történet megtervezése mellet a mellékszereplők háttértörténetének átgondolása 

10. Szereplőkhöz Star Wars-os idézeteket raktam be. 

11. Blog íráskor electro swinget hallgatok

12. Az olyan fontos(abb) dolog, mint a chat – hol az olvasókkal tudom legjobban tartani a kapcsolatot – a nyitás előtt pár pillanattal jutott eszembe.

12 válaszom

1. Ez az első blogod? Olyan írásom, amit blogra tettem ki..igen, ez az első!

2. Szidtak már le valamiért a történettel kapcsolatban? Igen, a napokban chaten, hogy a sötét oldalon lévő szereplőket a saját ízlésem szerint írtam le

3. Anyukád tud róla, hogy blogolsz? Igen, de csak ő és ez köztük, amolyan tabutéma. Tudja, hogy írok, de azt is tudja, hogy nagyon nem szeretek róla beszélni, így nagyon ritkán szokott kérdezni valamit. Akkor is csak kb. azt, hogy még csinálom-e.

4. Mióta írod a blogot? Karácsony óta

5. Fanfic, vagy reálisabb sztori? Melyiket olvasod jobban? Ez fanfic. Bandáról, hírességről nem szeretek fanficet olvasni, de minden másról igen. (könyv, sorozat, film)

6. Gépelni szoktad rögtön, vagy először vázlatot írsz? Nálam ez így szokott menni:  leírom egy lapra az első 2-3 mondatot, aztán már jön az egész és a további dolgokat már gépelem .

7. Mennyire tekinted magad profinak a szakmában? Semennyire se

8. Ki a kedvenc bloggered/bloggerinád? Diplomatikusan: túl sok van, hölgyem.

9. Szerinted fontos, hogy kiírd az érzéseidet, vagy nem nagyon érdekel ez a dolog? Igen, ha nem tudod megebszélni valakivel, akkor fontos, hogy legalább kiírd. Nem tarthatod örökké magadban.

10. Miért kezdtél el írni? Egy délután unatkoztam és elkészül Krisztián, a menő gördeszkás története  (nagyon egyedinek hittem magamat 11 évesen).

11. A novellát, vagy a regényt szereted jobban? Regényeket.

12. Mikor érezted igazán azt, hogy megéri blogolni? Húúú... talán mikor megláttam az első embert, akinek tetszik az írásom. 

12 kérdésem

1. Milyen vadon élő állatot fogadnál be a házadba?

2. Hogyan viszonyulsz a hírességekről írt ff-hez?

3. Melyik történelmi korba látogatnál el egy napra?

4. Milyen módon szoktál reklámozni?

5. Milyen zenét szokták hallgatni, amikor írsz? 

6. Van múzsád?

7. Hol szeretsz legjobban írni?

8. Szerinted is Han Solo überlazakirály?

9. Melyik könyv világába csöppenél bele legszívesebben?

10. Ismered a Trónok Harcát?

11. Végül, pedig: Tetszett, ami eddig fent van a blogomon?

Tovább küldöm nekik: 

http://azonfelaldozo.blogspot.ro

https://robinhoodfanfiction.wordpress.com/

http://spiritsamsterdam.blogspot.hu

http://bri-captain.blogspot.hu

http://purpleguyff.blogspot.hu

Prológus – Árulók sorsa

Üdv Ifjú Padavanok!

Igen, itt vagyunk. Fent van az első, vagyis inkább nulladik rész, mert, hogy ugye ez a proló....
Soha se tudtam, hogy igazából ez a szó mit jelent. Mindig úgy gondoltam, hogy ez egy fajta előjáték a történetben.  Beszélhetnék arról még, hogy mennyire szeretem ezt az egész univerzumot, de nem fogok (jöhettek hozzám Facebookon, ott beszélgetek bárkivel).  Nagyon várom, hogy mit gondoltok az egész irományról, szóval kommentben lent bátran írjatok. Kellemes olvasást és az erő legyen veletek! 
U.I.: A történet a továbbiakban nem ezen szereplő szemszögéből lesz megírva, csak ez az egyetlen egy rész. 

 

  A mellettem lévő férfi homlokán minden egyes lépésnél egyre több izzadságcsepp jelent meg. A szívverése gyorsabb volt, mint egy teljes bolygónak, amit készülök az uralmunk alá kényszeríteni. A lépései egyre kisebbek lettek és a kezével puha bársony ruháját dörzsölte. Félt, nem is, inkább rettegett...egyenesen szánalmas módon. Az ajtót előttünk kinyílt és a termet egy pillanatra bevilágította a kintről áradó fény.
  Egy magas trónon ült kit Nagyúrnak neveztünk, vagy eredeti nevén: Snoke. Ha nem is ott foglalt volna helyet, akkor is érezhető lett volna, hogy milyen pozíciót tölt be a jelenlévők között. Feszesen ült és közben le se vette rólunk a figyelmét. Mellettem a szerencsétlen úgy térdepelt le, mintha egy rongybaba lenne.
Bocsásson meg Nagyúr esedezett Darth Tyran. A férfi, ki egykor sok csatát megnyert mára már csak régi képének árnyéka lett. – Ígérem többször nem fog megtörténni ilyen.
– Miért mondasz nekem most ilyeneket? – a Nagyúr recés hangja mindent betöltött. Ez nem emberi hang volt, valami teljesen más. Snoke már csak egy ilyen egyszerű mondattal rá tudott ijeszteni az emberekre és ez most Tyranon nagyon is látszott.
– Tán kegyelmed nem mondta el a Nagyúrnak? – nézett rám és az arcán mosoly jelent meg. Ha nem lépek arrébb még talán arcon is csókol. Gyorsan ellöktem magamtól és ő a földön landolt, majd a Nagyúr felé léptem. – Demarion, kérem ne tegye!
A földön feküdt és a kezével a bokámra akaszkodott. Komolyan azt hiszi, hogy ezzel meg tud akadályozni?
– Kérem ne tegye – ő sírt és én megvetéssel és undorral néztem le rá. Ott volt, ahová való, ahová az ilyen gyávák valóak: legalul. Snoke, pedig mindezt egy szemrebbenés nélkül nézte végig. Mintha jól tudta volna, hogy mi fog történni.
– Jelentem, hogy Darth Tyran a mai napon egy külső bolygó elfoglalása közben ellenszegült a parancsomnak, ezzel pedig a Rend parancsának és saját önhitű céljaival veszélybe sodort mindent amiért sok-sok éven át dolgoztunk. A katasztrófa során több katonát elvesztettünk, de a legnagyobb gond, hogy ellenségeink hadi foglyokat is magukkal vittek. – katonásabbra vettem a figurát. Kihúztam a derekamat és mindent hivatalosan mondtam el. Nem akartam belekavarni semmi érzelmet. Se én, se Snoke nem szereti, ha nevetséges érzelmekkel keverjük a célunkat.
– Demarion, azt hittem, hogy barátok vagyunk – szólt remegő hangon a lábamnál fekvő.
– Én soha se barátkoznék egy árulóval – nem néztem le rá. Végig Snoke-t figyeltem, akinek arckifejezése még mindig nem változott kicsit se. Mintha még unta is volna magát.– Főleg nem társulnék ilyen gyávával.
Snoke most végre megmozdította a fejét és Tyrant kémlelte. Láttam már ezt a tekintetet a Nagy Úr szemében. Semmi jóra ne számítson az, aki őt elárulja. A keze bármeddig elér, akármit is próbálnak tenni az Ellenállók az hasztalan, mert már rég elkéstek. Igen lerombolták a fegyverünket, de nem tudják, hogy mink van még. Ő maga még csak bábjátékosként van jelen. De ha eljön az a pillanat, hogy Snoke is beáll a harcosok közé..bármihez, vagy bárkihez imádkoznak ellenségei az mind kevés lesz, nem hogy a győzelemhez, hanem még a könnyű, gyors halálhoz is.
– Most, pedig Tyran mondd el nekem, hogy mit tettél mi miatt kiérdemelted azt a megvetést Demarion arcán – minden egyes szavát Snoke hangosabban mondta, a végén már egyenesen üvöltött. – Mondd el, hogy mi miatt zavartad meg a tanácskozásomat a fiammal és mi az a tett, ami fontosabb annál, mint a Rend győzelme.
Megfeszültem egy pillanatra, amikor azt mondta, hogy fiam. Nem voltam én a fia..vagy még is? Ez túl bonyolult, ahhoz, hogy most kezdjek el magamban erről egy vitát.
– Nagyúr, én nem árultam el önt, se a Rendet, egyszer sem – próbált felállni a bukott sith. A félelem miatt erőtlen volt. – Esküszöm, hogy a Rend érdekében nem tettem semmi rosszat.
– Azt mondod ezzel, hogy Demarion hazudik – Snoke egy pillanatra felnevetett. Majd meg is szakadt ugyan olyan gyorsan és bosszúsan Tyranra nézett, aki ledermedett ijedtében.
– Nem én , dehogy is, csak … –  nem tudta befejezni, mert Snoke fojtogatása nem engedte. Az erőt használta mi ellen a gyáva nem tudott semmit se tenni. A magasba emelte és nem engedte el.
– Azt hiszed, hogy nem tudtam, hogy mit tettél? Mindenről tudok, amit az univerzumban történik, történt és történni fog. Már az előtt tudtam, hogy el fogsz árulni mi, előtt megtetted volna. Csak egy jelentéktelen katona voltál, akit örömmel áldozok fel bármelyik csatában. Csak arra voltam kíváncsi, hogy Demarion mikor mondja el, hogy mi történt. Ő a jelek szerint nem egy gyáva féreg, mint te.
Snoke egy egyszerű mozdulattal megölte, így az újra a földre rogyott, de most már nem tudott felállni soha többé. Azt kapta, amit érdemelt, egy kicsivel se többet. Én átléptem a holttestén és utoljára lenéztem rá, hogy emlékeztessem magam, hogy az árulóknak ilyen sors jár.
– Nagy Úr, úgy halottam, hogy hívatott – gyorsan rá akartam térni arra, amiért én jöttem. Nem éreztem úgy, hogy többet kéne húzni az időt az előző incidenssel.
– Rád szeretném bízni Luke Skywalkert – mondta röviden és tömören – Tudomásom szerint te jól tudod, hogy hol van az öreg jedi harcos.
Már hosszú ideje gyötör egy álom. Egy álom miben rájövök, hogy Skywalker hol van és mit tesz. Ahogy megfejtettem, hogy mit láttam, rögtön jöttem Snoke-hoz, hogy engedélyt kérjek a megöléséhez. Ő volt az Ellenállók utolsó reménycsillaga. Már, pedig lehet, hogy a remény nem holmi fegyver, de sok erőt ad az embereknek a további harchoz. Viszont Snoke megtiltotta még azt is, hogy valaha valakinek beszéljek a bolygó helyéről is. Azóta is kísért – sok más látomással együtt.
– Úgy tudtam, az Kylo Ren feladata.
– Rájöttem, hogy ezt egy sithre szeretném bízni. – előredőlt a székében. Tudtam, hogy most valami történelmi esemény kezdődik. Végre megkaptam az engedélyt, hogy elpusztítson azt a bujkáló jedit, aki még saját társain se segít.
– De én nem vagyok sith – nem tudom, hogy miért mondtam ki. Nem akartam ellenszegülni a szavainak. Talán csak hangosan gondolkoztam és azért történt meg.
– Mint ahogy ő se – bólintott a Nagyúr helyeslően – Csak az a különbség, hogy ő soha se lesz, ha nem tér le a mostani ösvényéről. Demarion, öld meg Luke Skywalkert és mindent megtudsz a teremtésedről